Az Isten nem válaszolt neki; s ő nem volt elég gazdag már, hogy kielégítse a párbeszéd egy néma Istennel, hogy mindig csak adjon és sohase kapjon. Néha kedve volt sírni, mint gyermekkorában, jelenést kívánt, mint a szentek; bálványra lett volna már szüksége, mint egy látcsőre,…

Szeretnék mindenütt elásni valami értékes dolgot, ahol csak boldog voltam, s aztán, ha öreg leszek, és csúnya és nyomorult, visszajöhetek, és kiáshatom, és megint emlékezhetem mindenre.(Magvető, 1973; 41. old.ford. Ottlik Géza)